szegénység
szegénység: I. Az ÓSz-ben legjellemzőbb a Péld 30,8 kk. megfogalmazása: „ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Hadd egyem kimért kenyeremet, nehogy jóllakva megtagadjalak, s azt mondja: ’Ki az az Úr?’ Ne menjek lopni sem, mivel szegény lettem, ne gyalázzam meg Istenemnek nevét.” A szerző mind a ~et, mind a ® gazdagságot egyaránt Jahvéval hozza kapcsolatba (vö. 1Sám 2,7; Sir 11,14). A két fogalom feltételezi egymást és nem annyira gazdasági, mint inkább erkölcsi. De teljes értékítélettel is találkozunk a ~et illetően (Péld 14,20; 19,4.7; Sir 13,3.21–23; Jób 24,4–12; 30,1–19): „természetes” szempontból a gazdagságot előnyben részesítették; a ~ben viszonylagos rosszat láttak, ugyanakkor a gazdagságban viszonylagos jót. Nem tekintve azt, hogy mindennek Isten a végső oka, aki állandóan kormányozza a világot (1Sám 2,7; Péld 22,2; 29,13; Sir 11,14), a legtöbbször mégis az ember az oka annak a rossznak, amit a ~ jelent, az ember lustasága (Péld 6,9–11; 10,4; 12,11; 13,4; 14,23; 19,15; 20,4.13; 23,21; 24,30–34; 28,19; Préd 10,18; Sir 25,3) v. az élvezetvágya (Péld 21,17; 23,21; Sir 18,23; 19,1). Egyébként az ÓSz rokonszenvez a szegényekkel: Jahve nem hagyja el a szegényt (Jób 5,15; Zsolt 72,12–15; Sir 35,13–24); a próf.-k ismételten védelmükbe vették a szegényeket, és a ® Törvény is igyekezett enyhíteni sorsukat (MTörv 15,7–18). A szegények boldogan élhetnek, ha félik Istent, megtartják a törv.-t és kerülik a bűnt (Tób 4,21; Péld 19,1.22; 28,6; vö. Sir 10,30). Önként vállalt ~et az ÓSz nem ismer. ® alamizsna; ® koldus; ® szeretet. – II. Az ÚSz kifejezetten nem nyújt értékítéletet a ~ről, de együttérzést, rokonszenvet tanúsít a szegények iránt; vö. Jak 2,2–6 (különösen 2,5, amely zsoltárokra emlékeztet); Lk 16,19–31: példabeszéd a gazdagról és a szegény Lázárról; Mk 12,41–44: a szegény özvegy adománya. Pál ap.-i munkájának jelentős részét jelentette a jeruzsálemi egyh. szegényeiről való gondoskodás, amivel kapcsolatban kifejezetten utal Jézus ~ére (Róm 15,26 kk.; 2Kor 8,9; vö. Mt 8,20). Azok a szegények, akiknek az ev.-ot kell hirdetni (11,5; Lk 4,18; vö. Iz 29,18 kk.), valamint a lélekben szegények (Mt 5,3), akiké az Isten országa (Lk), ill. a mennyek országa (Mt), nem gazdasági és társadalmi kategóriát képviselnek; vallási szempontból kell őket tekinteni: ők azok, akiket a Zsolt és Iz ’alázatos’-aknak nevez, mert tudatában vannak kicsiségüknek, méltatlanságuknak, mindent Istentől várnak, a világtól semmit nem kívánnak; vö. Jel 2,9: a szmirnai egyh. szegény, mégis gazdag; ugyanakkor 3,17 kk.: a laodiceai egyh. dúsgazdag, de mégis „szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen”. Az ÚSz ismeri az önként vállalt ~et (Mk 10,21 kk.).
