koszorú
koszorú: Tárgyak, állatok és emberek díszéül szolgált. Az ember fején a ~ az öröm, a boldogság jele. Kiv 25,11: a szövetség ládáját „arany~” vette körül (valamiféle pártázatról, ~ra emlékeztető szegélydíszről lehet szó). 1Mak 4,57: „a templom homlokzatát az arany koszorúkkal… díszítették” (girlandszerű dísz lehetett). – A hellén világban és korábban (a Kr. e. 5. sz.-ig) nyilvános mérkőzések alkalmával a győztesnek ~t nyújtottak jutalmul. Az olimpiai ~ olajágból készült, Delphiben babérból, Korintusban (isztmoszi játékok) fenyőből fonták. Bizonyos versenyek győztesei Athénban arany- v. ezüst~t kaptak, mely formáját tekintve lomb~nak felelt meg. A gör.-ök és a róm.-ak ünnepi alkalmakkor is gyakran tettek fejükre ~t. Ezzel a szokással Izr.-ben csak elvétve találkozunk, és csaknem mindig rosszallás, elítélés kíséretében (pl. Bölcs 2,8). A győzelmi ~ az ÓSz-ben mindössze egy helyen szerepel (4,2). Jud 3,7: a díszül szolgáló ~ a tisztelet és az öröm jele. 2Mak 6,7: a dionüzoszi ünnepeken ~s fejjel kellett a bacchanáliákon részt venni; ez a hellén szokások elterjedésére utal. – Az ÚSz-ben gyakrabban szerepel ~ és ® korona (® töviskorona). ApCsel 14,13: az áldozati állatot felkoszorúzva vezette a Zeusz-templom (szintén ~t viselő?) papja. A levelekben és a Jel-ben gyakran (14-szer) találkozunk a ~val képes értelemben: győzelmi ~, dicsőség koronája = ~ja, hervadhatatlan ~ stb. A levelekben legtöbbször a versenyben kivívott győzelem szolgál e kifejezések hátteréül: a ~ a győzelem jutalma, díja; ugyanígy: 2,10 és 3,11.
