VONAKODIK
VONAKODIK, (von-ag-od-ik) k. m. vonakod-tam ~tál ~ott. Átv. ért. amihez kedve, hajlama nincsen, azt tenni, végrehajtani, sürgetés daczára, nem akarja, halogatja, s attól, magát mintegy visszavonni, eltávolitani törekszik. Sokáig vonakodott, de végre rávettem. Ugyan ne vonakodjál, hanem tedd meg a mire kérünk. Az ajánlott hivatalt vonakodott elfogadni.
