SÍK
SÍK v. SIK, (1), fn. tt. sík-ot, harm. szr. ~ja. Arany vagy ezüst füsttel megfuttatott irha, vagy szövet, mely mintegy pótszerül használtatik a valódi arany vagy ezüst paszomán helyett, pl. a szinpadi öltözékeken, diszítvényeken. Arany sikkal szegélyezett ruha, sipka, kalap. Ezüst sikkal diszített lóterítő. Szélesb ért. sárga vagy ezüstfehér szinü papir- vagy szövetszalag, mely szemre némileg aranyosat, ezüstöset mutat.
Alapfogalomban ugyanazt jelenti, mit a simára, laposra vonatkozó sík, s mindkettővel rokon a csík mint sima és vonásos testü halnem, továbbá, mint különféle ért. szalag, vonás, húzás. V. ö. CSÍK.
