RUGASZKODIK
RUGASZKODIK, (rug-asz-kod-ik) k. m. rugaszkod-tam, ~tál, ~ott. Szoros ért. rugaszkodik a ló, midőn sebes vágtatva, azaz, hátra-hátra rúgva iramodik. A sarkantyú közé vett paripa neki rugaszkodva röpíti ülőjét. Szélesb ért. mondjuk más állatról is, különösen emberről, midőn sebes futásnak indul, vagy sebesen nyargal. Utána, neki rugaszkodni az ellenségnek. Az üzőbe vett tolvaj elrugaszkodott. Átv. ért. Istentől elrugaszkodni, elrugaszkodott gonosz.
E szónak gyöke rúg; képeztetésre olyan mint kapaszkodik, ragaszkodik, ereszkedik stb.
