RO
RO, gyök és gyöktag, mely több családra osztályozható, s egy alapfogalomban találkozó származékok alapját képezi. 1) Mint erős, rázkodó, s különféle irányu mozgással járó hangra vonatkoznak e származékok: rob, robaj, robog, robban, rohan, roham, rop, ropog, ropp, roppan, rotyog, rotytyan. 2) Kemény, szilárd testbe metszést, vágást jelent: ró v. rov szóban, melyből rovás, rovat, rovatal, rovátk, rovátkol, rovátkos, rovatol, v. rovátol, rovár, rovó, rovogat eredtek; fordítva or, honnan az ort, orló (olló), ortó kapa, és ír, melyből az irás, irkál, firkál, nyir, nyirkál, származékok. Rokona azon ar, melyből arat, gyarat, sarabol, karczol s több előtétes szók keletkeztek. V. ö. RÓ. 3) A testnek részekre oszlását, szakadását jelentik: rojt, rojtos, rojtoz, rost, rosta, rostély, rostos; különösen a testek részei között levő öszvefüggésnek veszendő, elmálló, hanyatló állapotára vonatkoznak rom, rombol, roncs, roncsol, ront, rongál, romlik, ronda, rongy,; továbbá, rogy, rokkan, roshad, roskad, rohad v. rothad, rozzan, és az átvitt értelmü erkölcsi romlást is jelentő rosz. V. ö. ROGY, ROM, ROS, ROSZ. 4) Égésre és különösen vörös szinre vonatkoznak rogya (ragya), rogyás (ragyás), rozsda, róka, rós, róska, rózsa, rokon: reg, virr-ad stb. A persában is róz, am. lux, dies, és rósán am. lucidus, clarus, mindkettő a szanszkrit rucs vagy zend rusz-tól, melyek am. lucere. (Vullers). A mongolban ör am. Tagesanbruch (= virr). A többi ro gyökhanguakat l. saját rovataik alatt.
Mindezekben alaphang az erős reszketeg r, miért más hangzókkal párosulva is körülbelül ugyanazon származékoknak teszi alapját, V. ö. RA, RE, Rl, RO, RÖ, RU, RÜ, és AR, ER, IR, OR, ÖR, UR, ÜR.
Ha más nyelvek r gyökhangu szavait is figyelemre veszszük, hasonló fogalmi rokonságokra akadunk. Tudniilik a végleges alapfogalom bennök az erős légrázó hangé, nevezetesen nyelvünkben a fenn jegyzett első pont alattiakra nézve a természeti hang utánzása világos, de ugyanaz a második osztályuakra nézve is, melyekkel a harmadik rendüek közel rokonságban állanak, t. i. mint elvált, elszakadt állapotra vonatkozók. Mi a negyedik osztálybelieket illeti, a természettel egyező dolog, ha a vörös szint, mint magában elvont fogalmat az égő testekkel, illetőleg a tűzzel azonosítjuk; miután a nyelvekben létező köz megegyezés szerint is a tüzet, égést, sütést és ezekkel járó, a vörös szint jelentő számos szók gyökeiben vagy törzseiben a ropogásra, recsegésre mutató r az alaphang, pl. a 4) pont alatt mondottakon kivül a latinban: ruber, rubigo, rutilus, rutilat, forditva uro; a németben: roth, rost, rösten, brennen, braten, bräuen, braun, a szanszkritban rohita, raktah (ruber), a magyarban szintén a fenn jegyzetteken kivül az ajakhangos előtéttel képzettek: berkenye, bervény, börzsön, pergel, pörgöl, perzsel, porzsol, pernye, piros, pirkad, veres, virrad, vörheny stb. stb. Egyébiránt, hogy az égést és tüzet jelentő némely szók más alapfogalom, nevezetesen a lobogó mozgékonyság és terjedés, vagy pedig sustorgó hangok után is képeztettek, arról l. az illető szók rovatait.
