PARÁZNA
PARÁZNA, (par-áz-na) mn. és fn. tt. parázná-t. A Müncheni codexben am. kurva. És a paráznák (meretrices) elől mulnak titeket. Máté 21. Innen a Bécsi codexben: paráználkodat am. kurvával való közösködés (fornicatio); ellenben az adulterium törvénytörés, törvénytöret. Szélesb. ért. Molnár A. szerint bujálkodó személy, legyen az férfi vagy nő, akár házasságban, akár azon kivül élő. Parázna legény, leány, férj, asszony. Továbbá, ami buja érzelmekre vonatkozik, vagy gerjeszt. Parázna beszédek, énekek, képek, gondolatok, vágyak. Tájdivatosan: porázna, sőt Dunán túl perázna is. Törökül, illetőleg persául zempare, köznépiesen ejtve: zampara, az első szónak zem, v. zam, utóbbra tételével csaknem teljesen egyezik a magyar ,parázna’ szóval; egyébiránt a zem úgy látszik a persa zen (a könyvekben így is van írva), mely am. asszony, nő, és bara Beregszászinál am. buja, vagy pára, Vullersnél a többi közt am. puella quae non est virgo, vagy párgi v. bárgi szintén Vullersnél am. kurva, kurválkodás; tehát az egész mintegy ,nővel bujálkodó’ volna; eléjön továbbá a törökben oruszpu am. kurva; kurafi (Hure; Hurensohn); chaldäai nyelven Beregszászi szerént parucz v. parucsa (geil; Hure). Gyökre és értelemre rokonok még hozzá a hellen πορνη, πορνεια, πορνοσ, és latin fornicatio. A magyar bizonyos állatok nemi közösülését a forgó mozgásról nevezte el, pl. forog a kutya, bereg (fereg) a juh, görög a disznó, üzelkedik a tehén. E hasonlatnál fogva valószínü, hogy a parázna szóban is a nő kerülgetésének alapértelme rejlik, s gyöke par v. por rokonságban van azon szókkal, melyekben a par por forgásra, keringésre, körre vonatkozik; V. ö. PAR. (2). A hellen nyelvben is némely πορ gyökü szók gyűrűt, karikát jelentenek, mint: πορχης, és πορπη, továbbá maga a περι elüljáró (praepositio), melynek alapjelentése körül (németül: um. Rost Görög-német szótára). Mi e szónak alakját illeti, magyar elemzés alapján több oly szóval áll képzői rokonságban, melyek a maguk nemében valami alávalót jelentenek, mint: vézna, elemezne, rusnya, susnya, satnya, csúnya, tunya, tohonya, gérnye (görhes) stb. A szláv prázni v. prázdni csak hangban egyezik vele, mert értelemre am. üres (Jancsovics Szláv-magyar szótára), a magyar „parázna“ pedig szlávul: szmilní, (Ugyanott).
