NEVENDÉK
NEVENDÉK, (ne-v-end-ék) fn. tt. nevendék-ět, harm. szr. ~e. Általán nevelés alatt levő gyermek vagy ifjú; különösen valamely nevelő- vagy képzőintézetnek serdülő tagja. Katonai, papi nevendékek. „Hogy ifjabb s nevendéktársaink is tudhassák.“ (B. Orczy Lőrincz, Abaújmegye főispánja 1784-ben). Melléknevi értelme is van, de ekkor rendesen a viszonyfőnévvel öszvetett szót alkot. Nevendékkatona, nevendékpap. Szélesb ért. mondják serdülő növényekről s állatokról is. Nevendékveszsző. Nevendéktyúk. E szóban a közép n becsusztatott hang, s eredetileg nevedék a neved azaz növed törzsöktől; és csakugyan Szabó Dávidnál eléjön ,nevedékeny’ am. nevendékeny. Az sincs alap nélkül, ha azt teszszük fel, hogy törzse a feltételes jövő nevend, növend, mintha oly gyermeket jelentene, ki felnövend.
