HASZON
HASZON, (hasz-on) fn. és hangugrató, tt. hasznot v. haszont, tb. hasznok. Törökül haszel. 1) Valamiből reánk háramló, javunkra, kényelmünkre szolgáló nyereség, jövedelem, gyümölcsözés. Hasznot húzni a földből, házból, kereskedésből. Sok haszna van a téjárulásból. Nagy hasznára van a drágaság az eladónak, de kárára a vevőnek. Szeretné a haszont, de fut a munkától. (Km.). A gőzhajózás hasznot hajt a részvényeseknek. Haszonnal jár az észszerü gazdálkodás. Haszonért mit nem tesz az ember? Hasznára fordítani valamit. Az neki haszon, nem nekem. Más hasznára, maga hasznára, önhasznára tenni valamit. Maga hasznára kaszál. (Km.). 2) Siker, foganat. Örül az apa, ha hasznát látja nevelői fáradságának. Beszédemnek semmi haszna. Mi haszna üvöltsek, kiáltsak? Ki mint keresi, úgy veszi hasznát. (Km.). Nincs haszna a bevett gyógyszernek. Mihaszna ember, am. haszontalan, semmirevaló. Nagy mihaszna, am. felnőtt haszontalan ifju. Hasznát látni valaminek. 3) Gyakran jó helyett áll. Ezt hasznodra, (azaz javadra) mondom. Magad hasznára nézz legalább. Hasznodat ohajtom. Ez is a te hasznodra szolgál.
