ELVESZ, (el-vesz) ösz. önh. Egészen szabályos ige, s ebben is különbözik az elvěsz igétől. Továbbá nyilt e hangzik benne, mely némely tájszólás szerént hossza é-re változik: elvész, de egyedül itt a törzsökben, egyebütt állandóan rövid nyilt e van benne. 1) Úgy eltéved, elhányódik, hogy reá akadni nem lehet; eltünik. Elveszett a pénze, pipája, gyürüje. Szőrén szálán v. szőrén lábán elveszett. (Km). 2) Meghal, megdöglik. Elveszni a harczban. Nyavalyában, vizben elveszni. Elvesznek télen a legyek. Elvesznek százrétü paczal betegségben a barmok. Veszszek el, ha nem úgy van. Rosz pénz el nem vész. (Km). A sok bába között elvesz a gyermek. (Km.) Szép asszonyért majd elvesz a lelked. (Vörösm.) 3) Elromlik, megszünik. Ezen emberben egy jeles költő veszett el. Nagy vitéz veszett el benne. V. ö. VESZ, ige.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.