CSEN
CSEN, CSĚN, (1), hangutánzó elvont gyöke cseng, csenget, csendül, csendít, csend, csendes szóknak, és származékaiknak. Zárt hangon: csön, csöng, stb. Alaphangban és értelemben egyeznek vele a latin son-o, ton-o, can-o, tinni-o, hellen στενω, τονοω, német Ton, singen, szanszkirt tan, sztan, sínai csáng (cantus, cantare), cziáng (sonus metallorum), török csang vagy csangü (csengetyű), csïn (csengés) stb.
