ÚSZIK
ÚSZIK, k. m. úsz-tam, ~tál, ~ott, par. ~szál. 1) Mondjuk mindenféle lélektelen testről, mely az illető folyadéknál fajilag könnyebb, midőn annak fölszinén lebeg, ide-oda mozdúl, száll, tovább halad. Úszik a tök, a hajó. Az árvizen mindenféle gizgaz, fadarab úszik. Az elbomlott hajó gerendái, deszkái szerteszét úsznak a vizen. A vizitök levelei úsznak a tó szinén. 2) Használtatik különféle átvitt, képes és költői kifejezésekben. Könyekben úsznak szemei. Egész teste vérben úszott. Úszik a felhő a levegőben.
„Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek,
Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek.“
Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek.“
| (Arany J.) |
Hosszu ruhája utána úszik a porban. E tésztás étel úszik a zsirban, vajban. A lében itt-ott úszik egy-két szál metélt. Nagy bőségre vonatkozik az ily mondatokban. Úszik a borban. Minden gyönyörben, bőségben torkig úszik.
A mely származékokban az u állandóan rövid, mint usza, uszadék, uszály, uszány, uszovány, uszkár, uszkorál stb. azok az U betü alatt fordulnak elé.
