APOSTOL
APOSTOL (küldött, követ). Bizonyos feladatra kiválasztott és kiküldött ember, aki teljhatalmat kap és megbízóját teljességgel képviseli. A kifejezéssel kettős jelentésben találkozunk:
1.) Jelenti Jézus ama tizenkét tanítványának tisztségét, akik az Ő földi életében Vele jártak, Őt feltámadása után látták, és igehirdetéseikkel az Ő Gyülekezetét megalapították.
2.) Tágabb értelemben így nevezik azokat a keresztyén küldötteket (misszionáriusokat), akiket valamely keresztyén gyülekezet küldött ki (Csel 13,3); Egy alkalommal Jézust is így nevezi az ÚSZ (Zsid 3,1). A tizenkét apostol neve: Simon (1) Péter, akit Simonnak vagy Barjónának (Jóna fia) is neveznek; András; János (2); Fülöp (4); Jakab (1); Bertalan (valószínűleg azonos »Nátánael«-lel); Tamás, akit »kettős (iker)«-nek is neveznek; Máté (Lévi); a kananeus (vagy zelóta) Simon (2); Júdás, akit »Lebbeus«-nak vagy »Taddeus«-nak is neveznek; a fiatalabbik Jakab (2); Júdás Iskáriótes (Mt 10). Júdás Iskáriótes helyébe később Mátyás lépett (Csel 1,25–26). Később Pál is apostoli elhívást nyert, amikor személyesen találkozott a Feltámadottal (Csel 9; 1Kor 1,1; 2Kor 10–12). A legtöbb apostol missziói tevékenységéről a Bibliából csak keveset tudunk, és az egyéb keresztyén hagyomány is alig tartalmaz erről megbízható híradást. Úgy látszik, a legtöbben közülük vértanúságot szenvedtek hitükért. Ezek a férfiak legfőbb tekintéllyel rendelkeztek az első gyülekezetekben, azok tanítására és hitük szilárd megalapozására. Tisztségük és megbízatásuk nem szállt át másokra; ez azért volt lehetetlen, minthogy tisztségük egyetlenszerű, megismételhetetlen volt; mert csak ők voltak közvetlen tanúi Jézus Krisztus munkálkodásának, halálának és feltámadásának.
1.) Jelenti Jézus ama tizenkét tanítványának tisztségét, akik az Ő földi életében Vele jártak, Őt feltámadása után látták, és igehirdetéseikkel az Ő Gyülekezetét megalapították.
2.) Tágabb értelemben így nevezik azokat a keresztyén küldötteket (misszionáriusokat), akiket valamely keresztyén gyülekezet küldött ki (Csel 13,3); Egy alkalommal Jézust is így nevezi az ÚSZ (Zsid 3,1). A tizenkét apostol neve: Simon (1) Péter, akit Simonnak vagy Barjónának (Jóna fia) is neveznek; András; János (2); Fülöp (4); Jakab (1); Bertalan (valószínűleg azonos »Nátánael«-lel); Tamás, akit »kettős (iker)«-nek is neveznek; Máté (Lévi); a kananeus (vagy zelóta) Simon (2); Júdás, akit »Lebbeus«-nak vagy »Taddeus«-nak is neveznek; a fiatalabbik Jakab (2); Júdás Iskáriótes (Mt 10). Júdás Iskáriótes helyébe később Mátyás lépett (Csel 1,25–26). Később Pál is apostoli elhívást nyert, amikor személyesen találkozott a Feltámadottal (Csel 9; 1Kor 1,1; 2Kor 10–12). A legtöbb apostol missziói tevékenységéről a Bibliából csak keveset tudunk, és az egyéb keresztyén hagyomány is alig tartalmaz erről megbízható híradást. Úgy látszik, a legtöbben közülük vértanúságot szenvedtek hitükért. Ezek a férfiak legfőbb tekintéllyel rendelkeztek az első gyülekezetekben, azok tanítására és hitük szilárd megalapozására. Tisztségük és megbízatásuk nem szállt át másokra; ez azért volt lehetetlen, minthogy tisztségük egyetlenszerű, megismételhetetlen volt; mert csak ők voltak közvetlen tanúi Jézus Krisztus munkálkodásának, halálának és feltámadásának.
