Europa
Europa, Ευρωπη. – 1. Demeter mellékneve Boeotiában (= a sötét). – 2. L. Euphemus. – 3. Phoenix és Perimede leánya (Hom. Il. 14, 321), későbbi monda szerint phoeniciai nő, Agenor király és Telephassa leánya. Iránta való szerelmében Zeus bikává változott és hátán a tengeren át vitte őt Cretába. Mosch. id. 2. Ov. met. 2, 850 skk. Hor. od. 3, 27, 25. Itt nemzette tőle Minost, Rhadamanthyst és Sarpedont, a lyciai hőst. Utóbb E. férjhez ment Asterionhoz, Creta királyához: ez fölnevelte Zeus fiát és örökségül rájuk hagyta a sziget uralmát. Cretában Eu. ’Ελλωτις neve alatt isteni tiszteletben részesült: fáklya ünnepének ’Ελλωτια volt a neve. A mondát többnyire úgy magyarázzák, hogy Zeus, az ég királya, a napbika alakjában Keletről Nyugat felé hordta a hold-istennőt. – 4. II. Fülöp macedoniai király és Cleopatra (l. Cleopatra, 4) leánya. – 5. A régiek ismerte 3 világrész közül a legkisebbik, melynek neve nem görög tőből (Ευρωπη = megtekintésre messze; ellentéte στενωπη), hanem az assyriai ereb v. irib (héberűl *r vesper, gör. ερεβος) szóból származik, tehát «Nyugatot» jelent (ellentéte az assyriai aszu = Kelet, ebből Ázsia neve). Legelőször előfordul a név Hom. hymn. Apoll. 251. 291. hol azonban csak Észak Görögországot értjük rajta. Herodotus (3, 116) Europához Észak Ázsiát (Szibériát) is számítja. Utóbb Europa határai voltak Keletről és Északról a Tanais, Maeotis, Pontus Euxinus és Hellespontus, Nyugatról pedig Hercules oszlopai. Plinius a legnagyobb világrésznek tartja: szerinte a föld felületének 5/12 részét foglalja el. Már Strabo fölismerte, hogy E. felületének változatossága előnyösen hat a lakosság fejlődésére. SCH. S.
