Kismarty-Lechner Jenő
Kismarty-Lechner Jenő (Bp., 1878. aug. 23. – Bp., 1962. febr. 26.): építész, építészettörténeti író. Tanulmányait Bp.-en végezte. Működését Hauszmann Alajos irodájában kezdte, 1905-ben egy.-i magántanári képesítést szerzett, majd adjunktus a műegy. építészeti karán; 1915-ben építészdoktori oklevelet szerzett, 1928-tól a Képzőművészeti Főisk. tanára. Nemzeti-történeti, nevezetesen az É-mo.-i pártázatos reneszánsz műemlékek hatása alatt dolgozott (tanítóképző Sárospatakon). Később klasszicizáló stílusban építette többek között a bp.-i Rezső téri templomot. Restaurálta az MNM épületét, a várbeli egykori Helytartóság copfstílusú dísztermét. Több önálló építészettörténeti kutatáson alapuló művet írt. – F. m. Tanulmányok a lengyelországi és felső-magyarországi renaissance építéséről (Bp., 1913); A pártázatos renaissance építés Magyarország határai körül (Bp., 1915); Képek Buda és Pest fejlődésének történetéből (Bp., 1918); A régi Pest és Buda (Bp., 1922); Budapest műemlékei (Bp., 1924); Az építőművészet kis tükre (Bp., 1940); Építőművészetünk a XIX. sz. második felében (Bp., 1945) Lechner Ödön (Bp., 1961).
