Vérebek.
Vérebek.
Ezek tekinthetők a kizárólag szaglás alapján vadászó legősibb sportkutyáknak. Nagy, lelógó fülük és kivételes szaglóképességük különbözteti meg őket a többi fajtától. Történetüket már a legkorábbi időktől fogva titokzatosság övezi, kialakulásukat ennek ellenére könnyű nyomon követni, jóllehet különböző területeken más-más néven bukkannak fel. Nemcsak nevüket illetően, hanem nagyságukban, színükben is különböznek egymástól; azt a tulajdonságukat azonban századokon keresztül megőrizték, hogy az ún. hidegebb, tehát kihűlt, régi nyomokat minden más kutyafajtánál tökéletesebben képesek követni. Ezt az adottságukat csak fokozza végtelen kitartásuk és koncentrálóképességük; sohasem térnek le a nyomról.
Az első olyan lelet, amely erősen emlékeztet a mai vérebre, Babilon környékéről származik. A kutyát és gazdáját ábrázoló terrakotta tábla kora három-négyezer esztendős lehet, a rajta látható állatban valószínűleg sok masztiffvér csörgedezett. A rómaiak Kr. e. 55-ben már találtak masztiffjellegű kutyákat a briteknél. Ezek az állatok feltehetően a hajózó föníciaiakkal kerültek a szigetországba. ~kel vadászott az Ardennek erdeiben Hubertus bencés szerzetes, az első liége-i püspök is. Alig száz év múlva szentté avatták és Szent Hubertus azóta is a vadászok pártfogójának számít. Az általa tenyésztett, ill. használt fajtát melyet Szent Hubertus kutyának neveztek, szerzetes társai tovább fejlesztették, és ez a vonal egészen a XIX. sz.-ig fennmaradt.
Elnevezésüknek semmi köze nincs a vérhez, nem azt jelenti, hogy ezek a kutyák vérengző természetűek, hanem azt, hogy nyomkövetésre tenyésztett, vércsapát követő fajtáról van szó.
A XVI-XVII. sz.-ban vadásztak először emberekre ~kel; 1795-ben ilyen kutyákat szállítottak Jamaicába a bennszülött lázongások elfojtására. ~et vetettek be az Egyesült Államok déli államaiban is a szökött rabszolgák kézre kerítésére. Ez a fajta azonban a spanyol származású kubai véreb volt. Valószínűleg ezeknek a kutyáknak, valamint különböző keverék fajtáknak köszönhetik rossz hírüket, holott alapjában véve jámbor, szelíd kutyák. Jelenleg három változatát tenyésztik: az » angol vérebet, a » hannoveri vérebet és a » bajor hegyi vérebet.
