(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong.
Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését.
Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél.
Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre.
Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted.
Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el.
Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni.
Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod!
Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz!
Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül!
Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak.
Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled.
Kelj fel, uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!