Én. 8
hogy téged kivül találván megcsókolnálak;
még sem útálnának meg engem.
te oktatgatnál engem,
én meg borral itatnálak, fűszeressel,
gránátalma borral.
és jobbkezével megölel engem.
miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,
mígnem ő akarja?
a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek fel téged,
ott szült téged a te anyád,
ott szült téged a te szülőd!
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.
a folyóvizek sem boríthatnák azt el:
ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,
mégis megvetnék azt.
a kinek nincsen még emlője;
mit cselekedjünk a mi húgunk felől,
a napon, melyen arról szót tesznek?
építünk azon ezüstből palotát;
ha pedig ajtó ő,
elrekesztjük őt czédrus-deszkával.
és az én emlőim, mint a tornyok;
akkor olyan leszek ő előtte,
mint a ki békességet nyer.
adta az ő szőlejét a pásztoroknak,
kiki annak gyümölcséért hoz
ezer-ezer ezüst siklust.
az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,
a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.
A te társaid a te szódra figyelmeznek;
hadd halljam én is.
és légy hasonló a vadkecskéhez,
vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!