1. A hadműveletek első napja, 1849 március. 20.
Március 20.-án reggel az osztrákok a paviai állandó Ticino-híd mellé 2 hadi hidat építettek és déli 12 órakor, amikor a fegyverszünet lejárt, a csapatok ősz hadvezérüket éltetve és örömujjongások közepette három oszlopban megkezdték az előnyomulást a Ticino jobbpartjára.
A szemben álló ellenség jelentéktelen ellenállás kifejtése után, követve és üldözve az aradi 33. gyalogezred egy zászlóalja és a 9. vadászzászlóalj által, sietve húzódott vissza a mezzana cortei hídon át a Po jobbpartjára. E híd megszállására a Liechtenstein-dandár kirendeltetvén, a nap folyamán az I. hadtest Zerbolo-ra a II. és III. hadtest Gropello-ra, a IV. Cava-ra nyomult előre, míg a tartalék-hadtest a hadsereg-főhadiszállással egyelőre még Pavia-ban maradt. Wohlgemuth altábornagy a Görger-dandár osztagait e napon intézkedésszerűen Rosate-nál egyesítette, hogy március 21.-én Bereguardo-nál partot váltva, az I. hadtesthez csatlakozzék.
Ugyanekkor a piemonti hadsereg, egyelőre mit sem tudva az osztrákok paviai átkeléséről, Buffalora-nál a Ticino balpartjára kezdte meg az átkelést, még pedig élén a 4. hadosztállyal, utána a 3-ikkal. A túlsó parton egyes ellenséges huszároktól eltekintve, az ellenségnek se híre, se hamva nem volt. Magentaban az élhadosztállyal bevonuló Károly Albertet a lakosság meglehetősen barátságtalanul fogadta, és az osztrák csapatok hollétéről felvilágosítást adni egyáltalában nem tudott. Ez a bizonytalanság nagyon kellemetlenül érintette úgy a királyt, mint a kiséretében lévő Chrzanowskit, akinek javaslatára Károly Albert a további előnyomulást beszüntetve, Magentanál csak a 4. hadosztályt hagyta vissza, míg a 3. hadosztálynak a Galliate-ba való visszatérésre adott parancsot. Ugyanide vonult a főhadiszállás is anélkül, hogy estig az ellenség hollétéről hírek birtokába jutott volna s így egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett. Végre este 9 órakor a Cassolnovonál álló 2. hadosztálytól jelentés érkezett az osztrák sereg paviai Ticino-átkeléséről, ami úgy a királyt mint Chrzanowskit igen kínosan érintette. Mindazonáltal utóbbi nyomban elhatározta, hogy a változott viszonyokra való tekintettel az osztrákokkal most már a Ticino jobbpartján veszi fel a harcot, még pedig úgy, hogy a sereggel Vigevano–Mortara vonaláig előnyomulva, a főtámadást Radetzky jobb oldala ellen intézi. Károly Albert ehhez hozzájárulván, a megfelelő intézkedések nyomban kiadattak. Ezek értelmében az 1. hadosztálynak Vespolate-ról még az éj folyamán Mortarára kellett előnyomulnia és ott állást foglalnia. A tartalék-hadosztálynak Novarar-ról az 1-sőt 21.-én reggel ugyancsak Mortarara kellett követnie. A 2. hadosztály parancsot kapott, hogy szintén még az éj folyamán Vigevano-ra vonuljon, ott a várostól délre állást foglalva, előcsapatokkal S. Siro-ig toljon előre. A 3. és az éj folyamán Magentából a Ticino jobbpartjára visszatérendő 4. hadosztálynak 21.-én reggel kellett előnyomulásukat Vigevano felé megkezdeniök. Végre a Solaroli-dandár utasítást kapott, hogy 21.-én S. Martino-ra vonuljon és az ottani Ticino-átkelőt biztosítsa.
Az olaszoknak erről az újabb elhatározásáról Radetzky természetesen nem lehetett tájékozva. Március 21-ikére tehát még mindíg eredeti terve értelmében az előnyomulás további folytatását határozta el a 3 hadtestből (II., III., tart. hadt.) álló főerővel Mortara felé, hogy aztán a körülményekhez képest akár Novara, akár Vercelli felé forduljon. Jobboldali oszlop gyanánt az I. hadtestnek a magához vonandó Görger-dandárral Zerbolo-ból Vigevanora, baloldali oszlop gyanánt pedig a IV. hadtestnek Cavából S. Giorgora kellett előnyomulnia és egyúttal Valenza és Candia felé felderítenie. A Liechtenstein-dandár Mezzana Cortenál, a Wimpffen-dandár Pavianál hagyatott vissza.