Legyen-e Budapest nyílt város?
1943. augusztus 24-én zárult az első – „Quadrant” fedőnevű – quebeci konferencia. Az amerikai elnök és a brit miniszterelnök jóváhagyta az olaszországi partraszállás tervét, a normandiai partraszállást és a CBO kiterjesztését a Földközi-tenger térségéből. Ugyanezen a napon Budapesten, a minisztertanács ülésén Csatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter a honi vadászvédelemről a következőket mondta: „Októberre kapjuk meg az első Messerschmitt-repülőszázadot, azaz 10 gépet. Ezek után készül még 10 gép. Jelenleg 50 db Héja gépünk van. De ezek nem vehetik fel a harcot a Liberatorokkal. Ezeket a jövőben csak másodrangú gyakorlógépeknek használhatjuk fel.” A miniszter értékelése pontos volt. Az ekkorra már elavult Héják nemcsak a Liberatorokkal, hanem egyetlen amerikai nehézbombázóval vagy kísérővadásszal nem voltak képesek a siker reményében harcolni.
A bombatámadások kiterjesztése a közép-európai térségekre, a néhány nappal korábban az ország felett átrepült amerikai bombázókötelék és az angol rádió magyar nyelvű figyelmeztetése, hogy a brit légierő bombázni fogja Budapestet és néhány iparvárost, nagyon nyugtalanította a magyar kormányt. A bombatámadások elkerülését a Törökországban folyamatban lévő előzetes fegyverszüneti megállapodástól remélték. A szeptember 9-én parafált szerződésben a magyar kormány – egyebek mellett – kötelezettséget vállalt, hogy fokozatosan csökkenti gazdasági és katonai együttműködését Németországgal, visszavonja csapatait a Szovjetunió területéről, megtagadja részvételét a német hadiipari termelésben, „és elősegíti a németországi hadicélpontokat támadó szövetséges légi haderő átvonulását Magyarország felett”. Ugyanakkor a főváros és az ország légvédelmének, légoltalmának fejlesztését is igyekeztek meggyorsítani.
1943 nyarán és őszén Budapest és az ország vadászvédelme a 2/1. honi légvédelmi vadászrepülőszázad feladata volt. A Mátyásföldön települt Héja vadászrepülőgépekkel felszerelt század parancsnoka Keresztes Béla őrnagy. Egyetlen század, elavult repülőgépekkel. A honi légvédelemnél éjszakai vadászrepülőgépek még nem voltak, az 5/1. kísérleti éjszakai vadászrepülő-század ekkor még szervezés alatt állt.
A magyar vadászvédelemmel a szövetségeseknek nem kellett számolniuk. A légvédelmi tüzérség viszont veszélyesebb volt az angol–amerikai repülőgépekre, mivel a IX. 9-i egyezménytől függetlenül, állandó tűzparancsa értelmében – azonnal tüzet nyitott a berepülő ellenséges repülőgépekre. Időközben a német–magyar gazdasági, ipari együttműködés jelentősen fejlődött. A győri MWG, (Me–109-es vadászrepülőgépek) a Horthy-ligeti, Dunai Repülőgépgyár Rt. a (Me–210-es gyorsbombázó repülőgépek) a csepeli WM Repülőgép- és Motorgyár Rt. (Daimler–Benz DB–605-ös repülőmotorok) 98elsődleges célpontjaivá váltak a szövetséges légierőknek. Ha az ország közlekedését – amely lehetővé tette a létfontosságú romániai kőolaj Németországba szállítását –, az olajiparát, a lőszer- és hadianyaggyártását is figyelembe vesszük és feltételezzük, hogy a nyugati szövetségesek a háború folyamán valóban nem bombázták volna ezeket a célpontokat, akkor Magyarország biztonságos hátországa marad Németországnak. Horthy 1943 májusában írta Hitlernek: „Az a szemrehányás, hogy Magyarország nincs elegendő mértékben bekapcsolva a haditermelésbe, érthetetlen, minthogy huzamos ideje a magyar ipari termelés egyre nagyobb mennyiségeit állítjuk a birodalom rendelkezésére.”
92A pécsi repülőtéren kényszerleszállt német Me–110C romboló, 1942 (?). Balról jobbra az első Bódy Vilmos repülőtér-parancsnok, a második ismeretlen személy, a harmadik Körmendy Vladimír oktató (Dr. Pagáts Pál gyűjteményéből, Pécs)
A CT + OB jelű német Me–110C romboló, a szolnoki repülőtéren kényszerleszállás után, 1944 tavaszán
93A Wiener Neustadtot bombázó kötelék – a 93. BG – egy B–24-es repülőgépe 1943. augusztus 13-án a svájci Vil mellett végzett kényszerleszállást, a legénysége felgyújtotta (Piekalkievitz)
A nagy légvédelmi gyakorlat fényszórói Budapest felett, 1943 augusztusában (NTF)
94A 15. AAF P–38 L repülőgépei, az 1. FG egy raja bevetésen, 1944 (Victory)
95Az 5. B Wing B–17-es gépeinek gurulása a felszálláshoz Tunézia egyik sivatagi repülőterén, 1943 (USAAF)
96A 49. BW 451 BG-jának B–24 Liberator gépei az Alpok felett útban a célpont felé (Nat. Geo.)
97Bari repülőtere, a MAAF főhadiszállása 1943 végén (USAAF)
A Pester Lloyd – a kormány német nyelvű félhivatalos lapja – az ellenkezőjét állította, elhallgatva a valóságot. „Németország részéről még csak kísérlet sem merült fel, hogy a magyar ipart a német hadiipari termelés szolgálatába állítsák.”
Ezért: „Budapest békés lakosságára gyilkos bombák dobása olyan eljárás volna, amelyet a történelem…, az Isten ítélne el.”
A Pester Lloyd cikkére az angol rádió válaszolt és kihangsúlyozta: „Ha a magyar nép el akarja kerülni a pusztító légi offenzívát, el kell távolítani azokat az úgynevezett politikusokat, akik az Anglia és szövetségesei közti ellentétekre építenek.”
A légitámadások veszélyét szeptemberben a Békepárt röpiraton hozta a főváros és az ország lakossága tudomására: „A légi háború borzalmas pusztulással fenyegeti Budapestet. Nem várhatunk tétlenül, amíg a gyárakból, házakból, egész Budapestből füstölgő romhalmaz, asszonyok, gyermekek, munkások és polgárok temetője lesz.
A főváros törvényhatósági bizottsága és a pártközi értekezlet egységesen állást foglalt Budapest nyílttá nyilvánítása mellett. Miért nem közli ezt Kállay a nemzettel és az angolszász–orosz szövetségesekkel?
Az összeomló tengelyerők – a Kállay-kormány – képtelenek megvédeni a várost. Budapest lakosságának kell küzdeni a város megmentéséért.
A német haderő és a katonai parancsnokságok eltávolítása, a haditermelés megszüntetése megmentheti Budapestet.
Munkások a gyárakban, tisztviselők a hivatalban, diákok az egyetemeken és otthonokban, kereskedők, iparosok, szabadfoglalkozásúak a szerkesztőségekben, kórházakban, áruházakban: anyák minden házban: tartsanak megbeszéléseket, gyűléseket: táviratozzatok, írjatok és vonuljatok együttesen a polgármesterhez, a miniszterelnökhöz, kérjétek, követeljétek: legyen Budapest nyílt város!” Azonban mindez meddő kísérlet maradt, mert a háborús helyzetben ennek semmiféle realitása sem volt.