Holocén felszínfejlődés
Holocén felszínfejlődés
Dombságaink mai arculatának kialakításához a holocén – jelenkori – felszínformáló folyamatok nem kevesebb mértékben járultak hozzá. Az utolsó jégkorszaki sajátos felszínfejlődést az éghajlat megváltozásával a vonalas és felületi eróziós folyamatok előtérbe kerülése váltotta fel. Jelentékeny völgybevágódásokra, völgyfők hátraharapódzására, pleisztocén deráziós völgyek eróziós átalakulására-kimélyítésére, lejtős felszínek areális lepusztítására került sor. Mindezeket a folyamatokat a tényleges domborzaton kívül természetesen nagymértékben befolyásolta elsősorban a mindenkori természetes növényzet, a felszín védettsége vagy támadhatósága. Mai formájukban jórészt jelenkori folyamatok termékei az eróziós-deráziós tanúhegyek, a keskeny löszhátak és löszgerincek, denudációs nyergek, különböző pozitív deráziós formák s az állandóan módosuló lejtőtípusok. Sok helyen a holocén, illetve recens csuszamlások is jellemzőek. A kisformák sorából a lösz sajátos lepusztulásformái, kisebb deráziós völgyek és fülkék, aszóvölgyek kialakulása jellemző. Az erdőirtások, a dombsági térszínek különböző használatbavételi formái antropogén felszínfejlődést eredményeztek, aminek legjelentősebb megnyilvánulása a fokozott vonalas és felületi erózió, talajlepusztulás, újabb kisformák (pl. mélyutak) kialakulása.
A Nagy-Berek és környéke a keretező magasabb felszínekkel és az előtte húzódó turzásgáttal (a szerző tömbszelvénye)
