A kettős arculatú Mecsek

Full text search

A kettős arculatú Mecsek
A Dunántúli-dombság legmagasabbra kiemelkedő, szigetszerű, központi része. Minden oldalról hozzásimuló dombságok, illetve meredek délnyugati lejtője előtt a Pécsi-síkság veszik körül; utóbbi a Dráva síkságához – tehát már az Alföldhöz – tartozó Feketevíz-síkra alacsonyodik.
A Mecsek felszíne igen változatos. Az újharmadidőszak elején tönkösödött hegységet középső, lealacsonyodó része a Keleti- és a Nyugati-Mecsekre különíti. A jobban tagolt, sugaras lefutású sasbércsorok alkotta Keleti-Mecseket magas hátak jellemzik, középpontjukban az egész hegység legmagasabb csúcsával, a 680 m magas Zengővel. Magmás és vízátnemeresztő üledékes kőzetekben gazdag felszínét a völgyek erősen felszabdalták (Hidasi-, Máré-vári-, Óbányai-völgyek stb.), ezért tájképileg ez a hegység legszebb része. A Nyugati-Mecsekre ezzel szemben terjedelmes, tönkösödött mészkőfennsíkok (pl. a Pécs fölötti, tv-toronnyal „megemelt”, 535 m-es Misina és a 611 m-es Tubes), valamint homokkőből álló bércek jellemzőek. Az 592 m magas Jakabhegy csoportja kipreparált alsó-triász homokkő-formáiról, a Babás szerkövekről híres, amelyben a nép megkövült násznépet lát. A Nyugati-Mecsek karsztfennsíkjain szépen kifejlődött töbrök, víznyelők és barlangok alakultak ki (Abaligeti-cseppkőbarlang, a mánfai Kő-lyuk), és két, mélyre bevágódott szurdokvölgy húzódik, a Mély-völgy és a festői, mésztufagátakkal ékes Melegmányi-völgy. A karsztos mészkőfennsíkok peremein bővizű karsztforrások fakadnak – délen Pécsett a Tettye-forrás, északon Orfűnél a Vízfő-forrás és az időszakos Sárkánykút. A mészkőtérszínekhez simuló miocén agyagos képződményeken csuszamlásos formák alakultak ki. A hegységperemeket 450–470 méteren alsó-miocén hegylábfelszíni, utóbb abrázióval átformált szint, lejjebb, 250–380 méteren több lépcsőben alsó-pannon abráziós szint övezi. A hegység középső, lealacsonyodó részén, Pécs és Komló térségében működtek a legnagyobb szénbányák.
A Mecsek éghajlatára az a legjellemzőbb, hogy hazánkban itt, főként a hegység déli lejtőin és előterében érződnek legjobban a mediterrán klímahatások (rövid tél, korai tavasz és második őszi csapadékmaximum). Az itt mért 2000–2100 órás évi napfénytartam, a magas évi besugárzás, valamint a 9–11 °C évi középhőmérséklet révén egyébként is Magyarország legenyhébb éghajlatú – a tetőket leszámítva mérsékelten meleg-mérsékelten nedves – területei közé tartozik. A csapadék menynyisége az északi oldalakon és a tetőkön a 800 mm-t is meghaladhatja, délen 700 mm körül mozog.
Növényzete a Dél-dunántúli flóravidék számottevő mediterrán és balkáni rokonságot mutató egyik önálló flórajárását alkotja. (Edényes növényfajainak közel 13%-a délies elem.) A déli lejtőkön zonálisan cseres-tölgyesek, extrazonálisan mészkedvelő tölgyesek és szikla-, illetve pusztafüves foltokkal tarkított karsztbokorerdők díszlenek. Magasabb részein zonális gyertyános-tölgyesek és bükkösök foglalnak helyet. Az erdőkben több, hazánkban csak itt élő növényfaj található (majomkosbor [Orchis simia], pünkösdirózsa [Peaonia officinalis ssp. banatica], sziklai üröm [Artemisia alba ssp. saxatilis], olasz müge [Asperula taurina] stb.). A hegység déli lejtőin a római időkig visszavezethető szőlő- és gyümölcs- (köztük szelídgesztenye-) kultúrák díszlenek.
Állatvilága a jugoszláviai Fruska Gorával együtt szintén önálló faunajárást alkot. Túlnyomó részben közép-európai, színezőként balkáni és mediterrán elemekből áll. Ez utóbbiak legtöbbje a csigák, pókok, százlábúak és ikerszelvényesek köréből kerül ki.
Talajtakarója változatos geológiai felépítése és növényzete következtében igen sokarcú. Zonális kifejlődésben a csapadékosabb területeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok, a szárazabb térszíneken barnaföldek a leggyakoribbak. Extrazonálisan a homokkőterületeken podzolos erdőtalajok, a mészkőterületeken rendzinák, a vulkáni kőzeteken nyiroktalajok, a meredek sziklás lejtőkön köves váztalajok, az erodált lösszel fedett lejtőkön pedig földes kopárok képződtek.
Hívogató természeti adottságaival a Mecsek és környéke igen régóta lakott terület. Az előkerült régészeti leletek a kőkortól napjainkig folyamatos emberi jelenlétről tanúskodnak, amely éppen ezért maradandó átalakulásokat hozott a tájban. A potenciális növénytakaró helyén kialakított mezőgazdasági kultúrák sajátos arculatán és a településeken kívül az arra járónak főként az ősidők óta jelenlévő kőfejtők, majd az utóbbi két évszázad óta folytatott szén- és a legutóbbi 50 év uránbányászatának sebhelyei tűnnek fel.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi