Ha természetes vizekben nem is bővelkedünk, de azért szinte minden hazai tájon találunk csermelyeket, patakokat, sőt folyókat is. Az, hogy nem „dúskálunk” e vizek vonatkozásában, érthető, hiszen itt meglehetősen kevés – mindössze 500–550 mm – az éves átlagos csapadék mennyisége. A tőlünk északra lévő Alacsony- és Magas-Tátrában vagy a tőlünk nyugatra lévő Alpokban – ahol 800–1200 mm az éves csapadék mennyisége – már lényegesen több vízfolyás van…
A csermelyek és patakok többségét a dombok, a hegyek között, erdők mélyén találjuk. Ha netán sík vidéken folynak, akkor ott rendszerint mély vágatokban, árkokban találhatók, és partjukon sűrű, bokros részek, fasorok vannak.
Mit nevezünk csermelyeknek?
Mivel a források közelében találhatók, ezért vizük – kristálytiszta, hideg, „ivóvíz-minőségű” – hiszen rendszerint alig van bennük oldott ásványi anyag, lebegő szerves anyag, baktériumflóra. A víziállatokra mérgező kénhidrogént, szabad ammóniát, nitritet, szennyező anyagot egyáltalában nem találni bennük. Oxigéntartalmuk magas.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.