Az őshaza kora
Az őshaza kora
Az ősmagyarság első szálláshelye, a Dél-Urál környéke – ahol az új életmódra átváltó csoportok mintegy másfél évezredet tölthettek el – nemcsak (természet)földrajzi, hanem nyelvi-etnikai szempontból is új volt. Az itt átvonuló vagy rövidebb-hosszabb ideig megtelepedett iráni és török nyelvű népekkel a magyarság változó intenzitású kapcsolatba került, ami nagymértékben befolyásolta azt, hogy a finnugor eredetű nyelvet beszélő néprészlegek – fennmaradásuk érdekében is – fokozatosan áttértek a magasabb fejlettségi fokot jelentő lovas nomád életmódra.
A hatalmas nomád népekkel való érintkezés hosszú évszázadokig állt fenn: miután a magyarság – nyilván az Ázsia felől érkező népek nyomására – a Kr. u. 5. században megkezdte vándorútját előbb dél, majd nyugat felé, a mai dél-orosz sztyeppén, a Kaukázus északi előterében, végül a Fekete-tenger északi térségében mindenütt gyarapította tudását az állattenyésztés, bizonyos mértékben a földművelés és egyes iparok terén, s a honfoglalásig a szellemi-társadalmi élet vonatkozásában is a nomád műveltség legmagasabb fokára emelkedett. Ezt a tényt a régészeti és néprajzi bizonyítékokon túl a magyar nyelv szókészletének egy jelentős része is alátámasztja.
A lovasélet bizonyítása
A magyar lovas életmód fejlődésének egyik ékes bizonyítéka kengyel szavunk. A legújabb etimológiai kutatások szerint egy ‘karika’ jelentésű finnugor alapszóból jött létre az -l névszóképzővel – már az ősmagyarban. Ezt a magyarázatot – vagyis hogy a kengyel ősi formája egy egyszerű karika lehetett, régészeti leletek is alátámasztják. Egyébként más, a magyarral nem rokon nyelvből is van hasonló típusú megnevezés: a ma már csak egy szólásban használatos német Stegreif ‘kengyel’ szószerinti jelentése ‘felhágásra szolgáló karika’.
A magyar lovas életmód fejlődésének egyik ékes bizonyítéka kengyel szavunk. A legújabb etimológiai kutatások szerint egy ‘karika’ jelentésű finnugor alapszóból jött létre az -l névszóképzővel – már az ősmagyarban. Ezt a magyarázatot – vagyis hogy a kengyel ősi formája egy egyszerű karika lehetett, régészeti leletek is alátámasztják. Egyébként más, a magyarral nem rokon nyelvből is van hasonló típusú megnevezés: a ma már csak egy szólásban használatos német Stegreif ‘kengyel’ szószerinti jelentése ‘felhágásra szolgáló karika’.
