Még fáj minden csók
Még fáj minden csók
Hamarosan idehaza, a kultúrpolitikában ténykedő hivatalnokok is szembe találták magukat a rock and roll veszélyével, ugyanis különböző fővárosi klubokban az újdonságra leginkább fogékony korosztály, a tizenévesek már pengették a "világvevő" rádióban hallott Jerry Lee Lewis- és Chuck Berry-dalokat. Ezek voltak azok az esztendők, mikor egy fölényesen lobogó trapéznadrággal, egy külföldről kapott, recsegősre hallgatott Presley-lemezzel vagy egy ütött-kopott dobozgitárral hőssé lehetett válni.
Beletelt jó néhány évbe, mire az első együttesek kiléphettek a nyilvánosság elé. Ekkor még az Illés, Metró, Omega, Atlantisz és a Komár Lászlótól erős Scampoló repertoárja is külföldi előadók szerzeményeiből állt.
A hatvanas évek derekán enyhült a politikai-társadalmi ellenállás: a zenekarok közül páran bemutatkozhattak a táncdalfesztiválon, és a Ki mit tud? is teret adott néhány tehetségnek. A televíziós közvetítésnek köszönhetően a széles nyilvánosság is fogalmat alkothatott az "új" zenéről. Megszülettek az első lemezfelvételek, az Illés-együttessel, Koncz Zsuzsával és Kovács Katival filmet forgattak, mások külföldi koncertkörútra indulhattak.
Az Illés-együttes (Illés, Bródy, Pásztory, Szörényi Levente és Szabolcs) 1966-ban a "Még fáj minden csók" című dalával vált igazán ismertté. Egy év múlva részt vettek az "Ezek a fiatalok" című film forgatásában, majd hol mondvacsinált okok, de leginkább a slágerszövegeken túlmutató, társadalmi problémákat feszegető dalaik miatt botránykővé váltak. 1969-es "Illések és pofonok" című lemezük a kor legméltóbb rockzenei emléke.
A Metró zenekar motorja a Sztevanovity fivérek, Zorán és Dusán voltak. Több tucat kislemezük ("Édes évek", "Dohányfüstös terem", "Mária volt...") látott napvilágot azokban az időkben, szép sikerrel.
Az Omega együttes több személyi változás és legalább annyi kislemez után Kóbor, Benkő, Molnár, Presser, Mihály, Laux fölállásban vette fel első albumait: "Red Star" (angol nyelvű lemez a Deccánál!), majd következett a "Tízezer lépés" és az "Éjszakai országút".
A szólisták közül Zalatnay Sarolta, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Wittek Mari szerzett maradandó érdemeket. A legtermékenyebb szerzőpárosok Szörényi-Bródy, Presser-Adamis, valamint a Sztevanovity fivérek voltak.
Sztevanovity Zorán
