Aki a mozgóképet feltalálta
Aki a mozgóképet feltalálta
A vonat elindul. Búcsúszavak, zsebkendőlengetés.
Augustin Le Prince azonban sohasem érkezett meg Párizsba. Nyomtalanul eltűnt. Semmiféle nyomozás nem vezetett eredményre. Meggyilkolták? Kirabolták? Kiesett a vonatból? Leszállt valahol, és így érte valami baleset? Nem tudni. Rejtély. Még nagyobb rejtély, hogy hová tűnt a poggyásza. Talán éppen azt akarták gyilkosai megszerezni? Tudták volna, mit ér ez a találmány? Vagy elhajították, elrejtették, szakadékba dobták elásták, mint veszélyes bizonyítékot?
Fél évtizeddel vagyunk a mozgófénykép máig ünnepelt "hivatalos" dátuma – a Lumiére-vetítés – előtt.
A filmtörténet úgy kezdődik tehát, mint egy krimi. Talány, rejtély, bűnügy, nyomozás... De ezt a rejtélyt egyetlen detektív sem tudta megfejteni. Viszont éppen ezért érdemli meg Louis Aimée Augustin Le Prince tiszteletünket. A mozgóképnek ő az igazi feltalálója. Bizonyság erre – a szabadalmi bejelentéseken és egykorú híradásokon kívül – néhány Leedsben, 1888-ban készült mozgóképfelvétele, melyeket Angliában őriznek. Azért kétségtelen, hogy Le Prince ránk maradt mozgóképfelvételei 1888-as keletűek, mert a Le Prince-ék leedsi házának kertjében készült felvételen látható hölgy, Le Prince anyósa, 1888. október 24-én meghalt – a felvétel tehát e dátum előtt kellett, hogy készüljön! Felvevő- és vetítőgépeiből is maradt néhány. Leedsi műhelyének falán – Woodhouse Lane 160 – ma felirat hirdeti:
"E házban volt Louis Aimée Augustin Le Prince műhelye, melyben megalkotta egylencsés felvevőgépét, s azzal megelevenített képeket készített. Ezek némelyikét 1888-ban a leedsi hídon vette föl. Vetítőszerkezetet is készített, ezért tehát ő a mozgókép művészetének kezdeményezője. Segítőtársai voltak: fia, Joseph Whiteley, James William Longley és Frederic Mason – valamennyien leedsi lakosok. Ezt az emléktáblát közadakozásból emelték."
Le Prince a franciaországi Metzben született 1842. augusztus 28-án. Katonatiszt apja Daguerre barátja volt. Fia tehát mondhatni beleszületett a fényképezésbe. Leipzigben tanult vegytant; festegetett is. 1869-ben feleségül vette egy leedsi fémöntő lányát. Az após, Joseph Whiteley, aki az emléktáblán is szerepel, bőkezűen támogatta veje kísérleteit. Iparművészeti szakiskolát is nyitottak. Le Prince 1879-től kezdve különböző francia és angol szakfolyóiratokban rendszeresen közölt cikkeket a fényképezés tökéletesítéséről. Felfigyelt Edward Muybridge, angol születésű amerikai fényképész 1877-től folyó kísérleteire, melyekről 1878-tól kezdve az európai szaksajtó is rendszeresen beszámolt. Muybridge a kaliforniai Sacramento lóversenyterén 24 egymás mellé állított fényképezőgéppel vágtató lovakról fázisfelvételeket készített. Le Prince 1886-ban Amerikába utazott, hogy megismerkedhessék Muybridge-dzsel. Találkozásuk során megerősödött benne az elképzelés, hogy egyetlen olyan szerkezetet kellene készíteni, mely a fotográfiákat gyors egymásutánban egymaga fölveheti. Ily módon, ezeket lepergetve, a mozgás látszata keletkezhetne. Tervét megvalósította, és még amerikai tartózkodásakor, 1886-ban bejelentette szabadalmát, melyet később többször tökéletesített.
Ahhoz azonban, hogy az egyetlen kamerában a felvételek folyamatosan készülhessenek, az addig használt üveglemezek helyett hajlékony anyagot kellett fényérzékeny zselatinnal bekenni; ilyen volt a papír- és a celluloidszalag. Le Prince az angol Blair-cég kezdetleges papírszalagjait használta, bár 1889-től kezdve már az amerikai George Eastman rochesteri "Kodak" gyára tömegesen is előállított egy fényképezésre alkalmas rugalmas hártyát: a filmet. (Film=hártya.)
Le Prince találmánya azért döntő jelentőségű, mert a Muybridge és mások (Étienne-Jules Marey, Ottomar Anschütz stb.) által külön-külön készített és a rég ismert camera obscura-elv alapján kivetített fényképfelvételeket folyamatos mozgás élményét nyújtva tudta elkészíteni és levetíteni. Ne feledjük: az 1880-as évek végén vagyunk . . .
Le Prince-től függetlenül, ámde mégis utána: 1889-ben egy angol fürdőtelepi fényképész: William Friese-Greene is készített kezdetleges filmfelvételt a londoni Hyde Parkban sétáló emberekről. Szabadalma 1889-es keletű. Ez a filmszalag a londoni South-Kensington műszaki múzeumában látható. Friese-Greene azonban nem tökéletesítette készülékét – például: nem sikerült folyamatosan vetítenie, sőt talán egyáltalán nem is vetített! -, és érdeklődését is elveszítette az ügy iránt. Kísérleteinek John Boulting angol filmrendező szép és hatásos emléket állított a The Magic Box (A varázsdoboz) című filmben (1951), Ray Allister 1948-ban kiadott életrajzi regénye nyomán. A film tudományosan nem igazolt anekdotikus mozzanatokat is bemutat – például amikor a Lawrence Olivier alakította rendőr elképed a mozgóképek láttán...
Augustin Le Prince a mozgófényképezés feltalálója
