A társadalom
A társadalom
Magyarország polgári átalakítását egy olyan társadalmi csoport vezette, amely értékrendjében és életmódjában erősen kötődött a hagyományos feudális világhoz. Természetes tehát, hogy a létrejött új társadalmat is igyekezett a saját képére formálni. Ez a magyarázata annak, hogy az 1867 utáni, polgári társadalomban is továbbélnek a nemesi és arisztokrata hagyományok, s hogy az alsóbb társadalmi csoportokhoz való viszonyban is a régi reflexek mutatkoznak meg.
A társadalom felső rétegét mintegy kétezer nagybirtokos család és a nagytőke képviselői alkották. E nagybirtokosok azonban már csak címeiket és rangjukat tekintve azonosak reformkori elődeikkel. Nagybirtokaikon kapitalista, magas színvonalú gazdálkodás folyik, ők maguk komoly gazdasági szakértelemmel rendelkeznek, de legalábbis meg tudják találni a birtokaik igazgatására alkalmas személyeket. Családi kapcsolataik révén közéjük emelkednek az ipari, kereskedelmi és banktőke képviselői is. A nagybirtokosok a polgári életmódot, a nagytőkések az arisztokrata mentalitást veszik át. Gazdasági pozíciójuk arányban áll társadalmi pozícióikkal is; képviselőik ott vannak a főrendiházban.
Jóval erősebben kötődött a hagyományos életmódhoz a kb. hétezer főnyi középbirtokos nemesség. Ők maguk irányítják birtokaik gazdálkodását, s helyhez kötöttségük miatt inkább a törvényhatóságok életében játszanak aktív szerepet. A közép- és kisbirtokos nemesség egy része viszont a közigazgatási, értelmiségi vagy katonatiszti pálya felé orientálódik. Polgárosult körülmények között is őrzi nemesi hagyományait; ebből a csoportból alakul ki a magyar polgárosodás egyik legsajátosabb társadalmi rétege, a dzsentri. A dzsentri, amely megszállja a közigazgatás pozícióit, kötelességének tekinti az államhatalom kiszolgálását, s a tiszta polgári érdekviszonyok helyett továbbra is "uram-bátyám" alapon intézi a köz ügyeit. A polgárság középső rétege részben a volt szabad királyi és mezővárosi polgárság soraiból, részben a bevándorolt iparosokból, kereskedőkből alakult ki. Ezt a réteget történelmi hagyományai részben a feudális értékrendhez kötötték, részben pedig nem rendelkezett ilyen hagyományokkal. Ezzel magyarázható, hogy polgári életmódja és gazdálkodási szemlélete ellenére a nemesi értékrend egyik továbbéltetője volt.
A társadalom alsó középosztályában ugyanúgy ott voltak a szatócsok, kiskereskedők, kisiparosok, mint a hivatalnokok, köztisztviselők vagy a saját földjükön gazdálkodó módosabb parasztok. E rétegbe viszonylag könnyű volt bejutni, de könnyű volt kikerülni is belőle. E középosztály tagjai részben a városi lakosságból, részben a parasztság soraiból jöttek.
A társadalom legalsó rétegébe a kis- és törpebirtokos parasztság, az agrárproletariátus és az ipari munkásság nagy tömegei tartoztak. A kis- és törpebirtokos parasztság önálló egzisztenciával rendelkezett, de ezt bármikor tönkretehette egy rossz termés vagy elemi csapás. Az agrárproletariátust a társadalmilag mobil napszámosok és a gyakorlatilag helyhez kötött uradalmi cselédség alkotta. Az előbbiek alkalmi és részesmunkák vállalásával tartották fenn családjukat; az utóbbiak kevésbé voltak bizonytalan helyzetben, de személyi függésük is erősebb volt. Az ipari munkásság felső rétege, a szakmunkásság, életmódjában és társadalmi presztízsében az alsó középosztályéhoz állott közel; a munkásság zöme azonban meglehetősen rossz munkakörülmények között, 14-16 órás munkával kereste kenyerét. A két csoport keresetének aránya öt:egy arányban alakult. Az egyes társadalmi rétegek, csoportok és osztályok érdekérvényesítési lehetősége erősen eltért egymástól. A társadalom alsóbb osztályai politikai érdekképviselet nélkül maradtak.
Gyár a századfordulón
Panem! Révész Imre olajfestménye
