Vörösmarty Mihály: SÍRVERSEK
Férjem s gyermekeim szívbeli gyásza legyen. |
Testvérért a család búnak eredve zokog. |
Nem maradott más, mint e könyöretlen öböl. |
Kiktől válnom a sír néma parancsa idéz, |
Emlékezni reám hű szeretetnek, elég. |
1842. december 11. előtt
Nem lehet isten előtt játszva örűlni tilos. |
Nem lehetett egyedűl hagynom az édes anyát: |
Éltél volna soká, nem volna biztos e sors. |