Vörösmarty Mihály: (UDVARDIM! - NEVEMET HA TALÁN NEM VONTA HOMÁLYBA...)
Kedves lelked előtt a haladékony üdő, |
Benned, tán örömest olvasod e sorokat. |
Végtére már kitanúlt utban elődbe teszek. |
Melyet együtt békés szívvel alázni tudánk. |
Rád függesztve gyötré vágyakodásom heve. |