Tompa Mihály: A VÁNDOR KÖNYVÉBE.
A VÁNDOR KÖNYVÉBE.
Kit változó kép csalogat tovább,
Eszedbe jusson, ha a vágy veled
S hogy lelked egykor lész fáradt madár,
Azért hatalmas, nagy népek között,
Tekintsd meg a nagyok sírszobrait,
| S nagy messze földek tájain ragad, |
| Ki jársz hullámon, havas bérceken: |
| Megáldja Isten! vándor, útadat! |
| Egy helyről másra nyugtalan siet: |
| Egész világé hogy mégsem lehetsz, |
| Egész világ nem lehet a tied! |
| Előtte fény s zaj: fárasztó, unott; |
| A zajgó körből nyugalomba vágy, |
| Ohajtván csak egy bizalmas zugot. |
| El ne felejtsd hazád és nemzeted! |
| Mig a világ azoknak birtoka: |
| Ennek mindene az, ha szereted! |
| De őseidnek hamvát ne feledd ... |
| Ne, a fényes, dús paloták miatt: |
| Az egyszerű kis szalmafedelet! |
