Tompa Mihály: ÁROKHÁTI LŐRINC.
Árokháti Szécsén-várnak kapitánya;
Ali pasa Szécsén ellen
Tör felette!
Vérszemet kap, minap Drégelt hogy bevette.
Ali népe vágy pihenni gyenge hanton;
Este van már. - ,Fel, fel Agák!
Lóra, Bégek!
Tornyot, bástyát romban látni szinte égek!'
De vész Ali, s jobban, jobban korbácsolván:
Szécsénnek dől, mint dagály dől
A szigetnek:
Melegök lesz, akik ott ma bennrekedtek!
Mint a zápor, nagy cseppekben hull a bomba;
Lobban, dördűl, - reszket a lég,
Törik a fal;
Még az ég is háborog a dúló haddal!
S bár hárommal ér fel aztán egy lövése:
Gyérül, lassul, - majd elhallgat
Hajnal-tájon;
Török vezér cselt gyanít e hallgatáson.
,Szécsén-várán kapu, ajtó nyitva volna ...?'
Bámul Ali, hirt vevén a
Kém szavában...
,Eh, ha zárva, majd kinyílik, - csak utánam '
Nyitva biz az! s rajta több-több bélopódzik...
De meghökken: - fenn a bástyán,
S lenn a téren
Csatarendben feketűlő nagy sok népen.
De mint a fal, ott áll a sor, vissza nem lő...!
Tüzet ad majd Ali népe
Csapatostul, -
Megint lőnek, - ezren lőnek: s meg se mozdul
S még talán a tréfa vége lenne máskép:
De a hajnal lemosolyg a
Vár terére...
Törököknek boszujára, szégyenére.
Dárdanyél, rúd, - öltöztetve ronda váznak;
Sehol senki! - az ördög lőtt
A falakról...?
- Egy levél im felszegezve, - s Alinak szól:
Mit ma tettél, ország-világ megcsudálja...
Meg ne öless valakit e
Bátor hadbul...
Küldd uradnak, soh-se látott ilyet Stambul!
Védve Szécsént ezreidnek ellenében;
(Bölcsen hallgat: hogy megszöktek katonái.)
Szécsén-várnak kapitánya Árokháti!»
Bősz dühének, mint a tigris nézve tárgyat;
De körűlte gúnyos vázak,
Csóva, rongyok...
Még lova is megvadulva tüsszög, hortyog.