Tompa Mihály: ZOKOL.

Full text search

ZOKOL.
 
I.
 
Magányos völgyi lakra
Borúl a rengeteg,
És benne elfeledten
Él a vitéz öreg.
 
A rengeteg ha zúg is,
Ő oly zavartalan,
Mint amidőn felette
Szellőcske sem suhan.
 
Mert megnyugodni nem bírt
Az emberek között:
A nagy világ zajából
Magányba költözött.
 
Hatalmas kardja ott függ
A völgyi lak falán,
Feledve vér-csatáit
A rozsda birtokán.
 
S ha rátekint, borús lesz
A lángszemű öreg,
Keblét a mult időknek
Emléke rázza meg.
 
És felsohajt: «Csatákon
Te védted éltemet,
Hű szolga! még utószor
Sírt ások itt veled.»
 
II.
 
A völgyi lak küszöbjén
Fejdelmi hírnök áll,
S mond: ,Régi hadvezérét
Üdvözli a király ...'
 
Zokol csak űl mogorván,
Nem hatja a beszéd:
Búsan, mint vén oroszlán,
Megrázza ősz fejét.
 
De szól a hírnök ismét:
A hon nevébe' kér ...
S a hős Zokol karában
Feszűlve minden ér. -
 
,Hazánk forog veszélyben,
Fegyverre, agg vitéz! ...'
És ím az ősi szablyát
Ragadja már a kéz.
 
Ifjú tüz- és erőben
Felkél, mint fergeteg,
S mint elszáguld, utána
Zúdúl a rengeteg.-
 
III.
 
Harcos napok viharját
A béke váltja fel;
A zaklatott hon és nép
Győzelmet ünnepel,
 
És jó Zokol nyugalmas
Bércek felé halad,
Jutalma a csatákért:
Az édes öntudat.
 
De fényes várteremben,
A titkos éjfelen,
Király- s gyanús nagyoknak
Tanácsa van jelen;
 
Szól mindenik, - hatalmas
Nyelven tud a pokol! -
Mig a trón ellenének
Árulva hős Zokol.
 
Nem szól a gyáva elnök,
- Elébe néz merőn -
S az éjfélnél sötétebb,
Mi elvégezve lőn.
 
Midőn a bíboros reg
Álmából ébredez:
A bajnok börtönéjben
Láncolva görnyedez. -
 
IV.
 
Pirosló fellegek közt
A nap leáldozott:
Nincs est, hová világa
Korányt nem is hozott;
 
Csak éje van Zokolnak,
Hiába onta vért, -
Bilincs a hős jutalma
A hon szerelmeért!
 
Mért nem maradt dicsően
Inkább a harcmezőn.-
Mintsem hogy a kajánság
Tiporja vakmerőn?
 
De csendes ott is a hős,
S a jéghideg falak
Ajkáról egy panaszló
Sohajt sem hallanak.
 
V.
 
Mi zúg süket morajjal
A csendes éjszakán?
Mint a folyam, ha áttört
A gát erős falán;
 
Vagy hótömeg, ha nyargal
Magas hegy ormirúl
És a közel vidékre
Veszélyesen borúl?
 
Nem fúvatag, veszélyesb ...
 
Föl, gyáva nép, hamar!
Orozva jött az ellen,
Mint éjben a vihar.
 
«Gyorsan fel a falakra,
Fegyverre aki tud!»
Ordít a mámoros nép
És össze-vissza fut.
 
Vörös lángok cikáznak
A vártető fele,
Ragadja vad haraggal
Az éj dühös szele;
 
Izmos karok törik be
Alant a várkaput;
Nincs védelemre bajnok,
Futásra nincsen ut.
 
,Kardot fogoly Zokolnak,
Ha ő leend velünk,
Még van remény; különben
 
Egy lábig itt veszünk!!'
 
S a porkoláb eszén kül
Börtön felé szalad,
«Kelj, agg vitéz, sietve!
Nyakunkra tört a had.»
 
De a vitéz nem ébred ...
- Itélet költi fel -
Halállal vítt csatában
Győzetve vesztegel;
 
Ott fekszik mély üregben,
Láncolva is szabad;
Felette harcoló nép
Lármája zúg, riad. -
 
________
 
Kél a nap, és sugára
Kormos falakra száll;
Füstölgő omladékon,
Pusztúlás és halál. -

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi