Tompa Mihály: TEMETÉS.
TEMETÉS.
Néma hölgy fut a nagy éjszakán,
- Karján kisded, - arca halavány.
- Karján kisded, - arca halavány.
| De fény villan, |
| Mit a szem vete ... |
| Zajgó keblén |
| Alszik gyermeke. |
Napkeletről jő az éji hold.
Álmában a gyermek felsikolt,
Álmában a gyermek felsikolt,
| A sirámra |
| A szülő kebel |
| Bősz rajongás |
| Szavával felel: |
«Légy nyugodtan, árva gyermekem!
Nem sokáig bujdosol velem;
Nem sokáig bujdosol velem;
| Uj világ vár ... |
| Sok lakója van, |
| De hont lel ott, |
| Aki hontalan. |
Ott szabad léssz, - annak szültelek! -
Békés szomszéd lakozik veled!
Békés szomszéd lakozik veled!
| Szük határon |
| Szent leend jogod; |
| Eltapodtan |
| Látni nem fogod!» |
________
Osztrolenka csonthalmos terén
Elborult az éjjel feketén;
Elborult az éjjel feketén;
| Ott áll a nő |
| Feltört sír felett, - |
| S lenn a kisded, |
| Kit már földbe tett. |
«Férjem itt vítt véres harcokon,
Itt esett el érted, drága hon! ...
Itt esett el érted, drága hon! ...
| Ily apánál, |
| - Csendes sirgödör ! |
| A fiú is |
| Helyet örököl. |
Im fogadd! nyugodtan átadom:
Őszült fővel, rongyban így, tudom,
Őszült fővel, rongyban így, tudom,
| Nem fog ő az |
| Ősi telkeken |
| Váncorogni |
| Koldus-betegen. |
Bús öledben jobb lesz tudnom őt,
Mint kopogva zárt ajtók előtt,
Mint kopogva zárt ajtók előtt,
| Szép az élet! |
| De meghalni jó, |
| Mig nem lesz rab, |
| Vagy földönfutó ...!» |
Temetésén nincsen gyászsereg,
De ijesztőn zúg a fergeteg;
De ijesztőn zúg a fergeteg;
| Mig rá keblet |
| Tár a bősz anya: |
| Megrendűl lenn |
| A haláltanya. |
________
Sirhalomnál minden éjfelen
A rajongó szüle megjelen; -
A rajongó szüle megjelen; -
| Gyermekét ott |
| - Mint bus éjmadár - |
| Új honában |
| Látogatni jár. - |
