Reményik Sándor: Azt mondják...
Azt mondják...
Weress Margitnak
Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. -
- Én olyan sötétnek tudom magam. -
Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -
Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.
És több, mint szépség: jócselekedet.
- Bennem dúl a magamra-ismerés,
S meaculpázva verem mellemet. -
S meaculpázva verem mellemet. -
Azt mondják, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.
- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok. -
Hogy mindenkinek adósa vagyok. -
Ó, Barátaim, ha egy fénysugár
Lelketekig hullt, át a lelkemen:
Lelketekig hullt, át a lelkemen:
Nem enyém az a fény, csak bennem jár.
Istennek köszönjétek, - ne nekem!
Istennek köszönjétek, - ne nekem!
