Petőfi Sándor: ERDŐBEN
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak - -
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.