Madách Imre: Mohács terén
Kölcsey
A rózsagally között
Kecses fuvalmka lengedez
Tavasz zephir fölött.
Vidám a völgy szine,
S dicső arannyal ébredez
A hajnal élete.
Feléje a virág,
Magas dalokba hangzik el
Az ébredő világ.
Mi hölgy sohajtozik
Komoly ború takarja el
Halványos arcait.
E szem gyönyörre van
Teremtve, nem aludni el
A kínnak áriban.
Szerette gyermeked ?
Kiben gyönyörrel őrizéd
Minden reményedet.
Elorzta e halom.
Irígyen, és e kincsedért
Gyötör bú, fájdalom."
A kőkemény magyart,
Kit nemzetével egy napon
A mély sír eltakart.
Szemem te jó utas,
Dicső! ha férfit sírba vitt
Hazájáért a vas.
Csillagzatát - veszett
Honomnak adta csak e szív,
Mit adni kelletett.
Hazámnak, és nekem
Annélkül óh, hogy az dicső
Sirján szabad legyen.