Kosztolányi Dezső: ÉBREDÉS
ÉBREDÉS
Reggel, ha ébredsz s harsonáz feletted
ez a mindennapos föltámadás,
már megtudod, nem él sok-sok szeretted,
ki éjjel élt s szívedbe bánat ás,
ez a mindennapos föltámadás,
már megtudod, nem él sok-sok szeretted,
ki éjjel élt s szívedbe bánat ás,
de mert álmodba mindezt elfeledted,
oly frissen-új, ködös a számadás,
hogy percekig nem fáj, mit régi heg fed
s nézed magad, minthogyha volna más,
oly frissen-új, ködös a számadás,
hogy percekig nem fáj, mit régi heg fed
s nézed magad, minthogyha volna más,
üres közönnyel. Még kacagni is mersz,
min sírni szoktál, majd mindent megismersz,
hogy ez tiéd, eldobni nem lehet
min sírni szoktál, majd mindent megismersz,
hogy ez tiéd, eldobni nem lehet
és - mit tehetsz? - mint szennyes, únt ruhádat,
magadra öltöd csöndesen a bánat
bilincseit s viszed a végzetet.
magadra öltöd csöndesen a bánat
bilincseit s viszed a végzetet.
1932
