Kosztolányi Dezső: KIS MARISKA
Énekli egy kikiáltó.
a kis Maris táncolt sokat,
és nevetett és hahotázott,
vigyázzatok jól, kisleányok -
ó jaj -
a kis Mariska megrohadt.
s pezsgőbe tartott feredőt.
Pünkösdkor már azt mondta: ó jaj
és vékonyan járt mint a sóhaj -
ó jaj -
a koldús is nevette őt.
vásott kerub, rossz rózsaszál.
Dallal s ölelve várta végét,
cipelve szent tizenöt évét -
ó jaj -
mint a becukrozott halál.
két híres szemem hova múlt?
És gyertyát gyújtott s nézte-nézte
és nem látta a gyertyafénybe -
ó jaj -
a tükre, tükre megvakult.
hova lett híres két karom?
A két karom, mely csupa rózsa,
most rózsa, rózsa, csunya rózsa -
ó jaj -
és fájdalom és borzalom.
fejét, a szépet, édeset
s a pici, drága fej haragvón
gurult-gurult, dörgött a padlón
ó jaj -
és széttörött és leesett.
és leesett a karja is,
és máglyán, lángoló sebekkel,
mint pestises szent, úgy esett el -
ó jaj -
a bús, a szent, a kis Maris.