Kosztolányi Dezső: VERS

Full text search

VERS
 
Eleonora Kalkovszka
 
Ezt tették vélünk s nem kérdeztek minket,
sok ország mondta ki a nagy halált,
de minket meg se kérdeztek, a láng
kihamvadott, szívünknek gyenge lángja
s a gyűlölet, az égett, mint a máglya.
 
Ezt tették vélünk s nem kérdeztek minket,
mint hogyha ez nem is tartozna ránk,
és nem mi lennénk a forrást lehajtó
örök meder, az élet és az ajtó.
 
A férfiak nem tudják és nem értik,
mi élni és mi halni idelent.
Ösztön ragadja lázasan a férfit,
ha életet vesz, életet teremt.
Az élet néki olyan, mint a dóm,
mely készen áll, ragyogva, biztatón.
 
De mi e dómot lassan építettük,
ennen-vérünkkel csendben szépítettük,
borzongva raktuk össze száz falát,
míg elkészült, hogy zúgva hassa át
az orgonának roppant szólama
s most látva-látjuk, hogy a mű, az élet
százmilliószor porrá, semmivé lett.
 
Eddig hallgattunk, de most fájva-fájunk,
a fájdalom elérte már a szájunk,
kicsordul rajta s áradó özönben,
jajjá változva a világba röppen.
 
Fül voltunk eddig, most legyünk a száj,
szem voltunk eddig, most legyünk a kéz.
Kézzel, szájjal hirdessük, sose térjen
e szörnyű korszak vissza és ne vérben
fulladjanak meg unokáink.
 
Ha majd a szörnyű harc nem öldököl,
országtól-országig nyúlik kezünk,
s egy végtelen láncban ölelkezünk,
mit össze nem tör férfi és ököl.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi