Kosztolányi Dezső: REQUIES

Full text search

REQUIES
 
Leconte de Lisle
 
Távol azoktól, akiket szerettem,
a szép napoktól halkan távozom.
A meseország ott ragyog megettem.
Megállok még a sziklacsúcsokon,
az égen, az alkony alvó egén,
repül reményem, a végső remény.
 
Boldogtalan! törődj be végzetedbe;
az ifjúság többé el nem büvöl,
hiába az emlék, igy végezed be,
az égre nézz s ne félj a könnyütől,
hulljon le a sok igéretlevél,
szerelmed, álmod, mit nem ízlelél.
 
Mit sem ad az idő, bármit igérget,
nem zöldül a rom, a hamu soha.
Holt hamvaid add át a kósza szélnek,
aludj, a sír oly édes nyoszolya.
Az éjszakába lelj új gyógyszeret
és lásd be, hogy már senkisem szeret.
 
Az életünk ilyen, el kell viselni,
az őrült lázad és a gyenge sír;
a bölcs nevet és terhe néki semmi.
Szállj hát a mélybe, hív az enyhe sír.
Ott lenn a zaj, a háború pihen.
Boldogtalan, aludj hűs mélyiben!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi