Kosztolányi Dezső: KLASSZIKUS WALPURGIS-ÉJ
KLASSZIKUS WALPURGIS-ÉJ
Paul Verlaine
Ez itt a második Fauszt szombatéje.
Előtted egy műkert - Lenôtre-féle -
| Halk, ütemes, zenélő szombatéj. |
| merev, bohókás és kacér. |
Köröndök; gyöngyöt síró méla kút-sor;
szilvánok; itt-ott Vénusz szobra kuksol;
| simára nyírt utak; bronz istenek; |
| gyepágyak és hant-kerevet, |
bús gesztenyefák; illatos virágok;
háromszögekbe nyírdalt tiszafák ott.
| itt törpe iskolázott rózsafák; |
| A hold meg ontja sugarát. |
Éjfél, az udvar parkján halkan éled
oly édes, oly bús, oly fájdalmas ének,
| egy dal, süket, bús, álmatag dana: |
| mint Tannhäuser vadászdala. |
A messze kürtök fátyolhangja dobban,
az összezengő részeg szólamokban;
| gyengéd-szelíden sír a borzalom |
| s reá a rezgő talajon |
fehér alakok vézna árnya szálldos,
s a zöld homályban testük oly opálos.
| rájuk esik a hold sugár-nyila |
| - Raffet-től egy Watteau-fantázia! - |
Átfogják egymást a fák zöldes árnyán,
Évelgő, lomha tánc indul a márvány,
| ernyedt a testük, szemükön köd ül. |
| a bronzok, a bokrok körül. |
- De kik e rémek, részeg költő szülte,
Kik e kísértetek a holdas űrbe,
| vagy szörnyű szenvedés koholta ki? |
| tán a sírok halottai? |
Ó, álmodó, ugye ezek a gondok,
És e sötét csapat, e furcsa-bomlott,
| mik véresen nyúltak szivedbe le? |
| a holtak őrült serege? - |
Mindegy! csak szállnak a vad látományok,
mint porszemek, a napsugárba szállók,
| táncolva, búsan és féktelenül, |
| s egyszerre mind-mind szertezüll. |
Sorban kialszik a kürtök zenéje,
s egy kert marad csupán - Lenôtre-féle -
| mivel a szürke hajnal odaér, |
| merev, bohókás és kacér. |
