Kosztolányi Dezső: AZ OROSZLÁN HALÁLA
AZ OROSZLÁN HALÁLA
Leconte de Lisle
Öreg vadász volt, künn élt a vadonba,
Bámulta a sikot, tengert borongva,
| sötét ökörvér volt az itala. |
| s bőgött a pusztán búsan, egymaga. |
Majd kárhozottan sínylődött a hitvány
Dobogva járkált a nagy vaskalitkán,
| fogságba, nézte bamba csőcselék. |
| s a rácsba zúzta óriási fejét. |
Hogy nincs menekvés már: belátta végre,
s akkor otthagyta a vizét, husát;
megölte az éhség s a szomjuság.
s akkor otthagyta a vizét, husát;
megölte az éhség s a szomjuság.
Ó szív, te forradalmas görcsbe sínylő,
ki sírva vergődsz a föld ketrecébe,
vajon miért nem mersz úgy tenni, mint ő?
ki sírva vergődsz a föld ketrecébe,
vajon miért nem mersz úgy tenni, mint ő?
