Kosztolányi Dezső: MINDEN MEGHAL
MINDEN MEGHAL
Alfred Tennyson
A kék patak árja zenélve cseveg,
suttognak a tájon a déli szelek
Csak uszik a felleg, a gyapju-fodor,
a májusi reggel örömbe sodor,
| a nap csodaszép; |
| és lángol az ég. |
a májusi reggel örömbe sodor,
| az arcod is ég. |
| De minden véget ér, |
| nem csörgedez az ér, |
| a szél susogni nem jő, |
| nem imbolyog a felhő, |
| a szív többet nem üt. |
| Halál les mindenütt. |
| Mert minden meghal itt, |
| a semmi ránk havaz, |
| elhervad a csalit. |
| Jaj, bús panasz! |
Ajtóba vár a vad halál.
Nézd! a barátod, bár marasztald,
elhagyja a pohárt, az asztalt,
egy semmi jel - és menni kell.
A földbe majd letesznek egyszer
és mélyen a mélyébe fekszel.
Nézd! a barátod, bár marasztald,
elhagyja a pohárt, az asztalt,
egy semmi jel - és menni kell.
A földbe majd letesznek egyszer
és mélyen a mélyébe fekszel.
| A vig kacaj már tompa jaj. |
| Nem zeng madárdal |
| a lombon által. |
| Szellő se fú. |
| Jaj, iszonyú! |
| Halld! a halál karjába hív |
| s amig szólok, eláll a szív. |
| Az állkapcád konyán lehull, |
| orcád pirossa elfakul, |
| kár benne bíznod, ernyed izmod, |
| forró véredbe jég vegyül, |
| látó szemedre éjjel ül, |
| kilencszer csendül a lélekharang: |
| vidám fiúk, ott pihenünk alant! |
| A vén világ, |
| mint pici ág, |
| ugy született, |
| ti emberek. |
| A földnek meg kell halnia. |
| Hát tomboljon a déli szél |
| a kék víz a partok szélinél: |
| mivel a vén föld bús fia |
| nem látja többé, |
| elmúl örökké, |
| minden, mi van, az született. |
| És nem tér vissza, ami él, |
| meg kell, jaj, meg kell halnia. |
