Kosztolányi Dezső: HENRIETTA MÁRIA KIRÁLYNÉ
HENRIETTA MÁRIA KIRÁLYNÉ
Ellen Terrynek
Oscar Wilde
Sátrába áll s egy győzelmet les épp,
szemébe köd, fejét a bú lenyomja,
akár a rétek ázott liliomja:
fegyverzörej, csóvától veres ég,
a lovagok halála, vereség
szivét nem éri, nem hat semmi rája,
csak vár, hogy jöjjön az Ura Királya.
A lelke izzó, édes tűzben ég.
Ó aranyos haj! Ó te bíbor ajk!
Ó arc, melyet mindenki megohajt!
Érted felejtem a kemény tusát,
a zord utat, mely mindig félre vágott,
bús csüggedést, korom vad pulzusát
és a szabadságot, köztársaságot!
szemébe köd, fejét a bú lenyomja,
akár a rétek ázott liliomja:
fegyverzörej, csóvától veres ég,
a lovagok halála, vereség
szivét nem éri, nem hat semmi rája,
csak vár, hogy jöjjön az Ura Királya.
A lelke izzó, édes tűzben ég.
Ó aranyos haj! Ó te bíbor ajk!
Ó arc, melyet mindenki megohajt!
Érted felejtem a kemény tusát,
a zord utat, mely mindig félre vágott,
bús csüggedést, korom vad pulzusát
és a szabadságot, köztársaságot!
