Kosztolányi Dezső: AZTÁN
AZTÁN
Robert Browning
Takard föl arcát, és elém borulva
rémítsen el a hulla.
Mint férfi néz most is reám még!
Megtette a halál már a magáét.
Új életébe süpped, önmagába,
s csöppet se bánja
se bosszumat, se bűnét - mind a kettő
számára meddő,
s a változás ünneplő-ijedelmes
lázában elvesz.
Mit ér, hogy a halál s a vére most a
sértéseit és szégyenem lemosta?
Bár gyermekek volnánk, mint réges-régen
künn a cserénynél és a réten -
A vétke s a Sors nem nyomná az elmém
könnyen viselném.
Itt állok, ő meg fekszik. Mit akarsz hát?
Takard le arcát.
rémítsen el a hulla.
Mint férfi néz most is reám még!
Megtette a halál már a magáét.
Új életébe süpped, önmagába,
s csöppet se bánja
se bosszumat, se bűnét - mind a kettő
számára meddő,
s a változás ünneplő-ijedelmes
lázában elvesz.
Mit ér, hogy a halál s a vére most a
sértéseit és szégyenem lemosta?
Bár gyermekek volnánk, mint réges-régen
künn a cserénynél és a réten -
A vétke s a Sors nem nyomná az elmém
könnyen viselném.
Itt állok, ő meg fekszik. Mit akarsz hát?
Takard le arcát.
