Kosztolányi Dezső: AZ ÁLOMHOZ
AZ ÁLOMHOZ
John Keats
Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
boruljon a felejtő éjszaka;
| lágy ujjaiddal érints könyörülve, |
| s fénytől futó, éjimádó szemünkre |
ó, édes Álom! hogyha akarod,
a mákonyos ágy suttog altatót;
| törd meg dalom most s fogd le gyenge |
| pillám, |
| vagy várd meg a záró áment, amíg rám |
de óvj s erősíts, mert a vánkoson
a sírba szállt nap árnya átoson;
űzd el szobámból a búsarcú gondot,
a sírba szállt nap árnya átoson;
űzd el szobámból a búsarcú gondot,
mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok
csukd el a lelkem ékszerét, vigyázva
csukd el a lelkem ékszerét, vigyázva
| fordítsd meg kulcsod az olajos zárba. |
