Kazinczy Ferenc: MARGIT SZIGETÉN.
MARGIT SZIGETÉN.
1800. jul. 30-dikán.
Szompolyogva tértem félre; a gyermeket,
Mondám, szabad volt akkor még szeretni.
Tekintsd hajad, s lásd ím e kecseket;
Mernéd a felvirúltat most illetni?
Mondám, szabad volt akkor még szeretni.
Tekintsd hajad, s lásd ím e kecseket;
Mernéd a felvirúltat most illetni?
Öt kín között élt év orczád neked
Gyengébb redőkkel el kezdé lepetni.
Nem lelt-e Ámor érző szíveket,
Kik készek voltak Nínonért gerjedni?
Gyengébb redőkkel el kezdé lepetni.
Nem lelt-e Ámor érző szíveket,
Kik készek voltak Nínonért gerjedni?
Kilép a parton. Lelke bánatában
Alélve dől el bátyja hív karjában,
S a szép melly lélegzést alig veszen,
Alélve dől el bátyja hív karjában,
S a szép melly lélegzést alig veszen,
Él, él, felpillant! s társaim sorában
Engem keres fel; Nínonná leszen,
S e hév, e szent csók istenné teszen.
Engem keres fel; Nínonná leszen,
S e hév, e szent csók istenné teszen.
