Kazinczy Ferenc: ÉDES KÍN.
ÉDES KÍN.
«Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!»
Mond, félig alva már, az édes lyányka,
S reám borúl, s elszunnyadt karjaimban.
Mond, félig alva már, az édes lyányka,
S reám borúl, s elszunnyadt karjaimban.
Én engedek, s a kedves terhet, össze-
Fűzött karokkal tartom áltszorítva,
S számlálom szíve minden döbbenését.
Fűzött karokkal tartom áltszorítva,
S számlálom szíve minden döbbenését.
De végre virrad. Hahh, egy mély fohász, és
Utána csók, egy néma, kínjaimnak
Felhozza végét, és a várt jutalmat.
Utána csók, egy néma, kínjaimnak
Felhozza végét, és a várt jutalmat.
