Kazinczy Ferenc: BOR MELLETT.
BOR MELLETT.
Fogy az élet, s nemsokára
Érzem, messze nincs határa,
De borral sebes szárnyának
Bort hamar, bort! elmúltának,
| Szép korom majd elrepül; |
| S majd komor telére dűl. |
| Lépvesszőket hányhatok; |
| Ha iszom, kaczaghatok. |
Még most, hála istenimnek!
Még most, hála istenimnek!
Még nincs a ki elfogassa
Nincs a ki tudakoztassa,
| Kelyhem bátran forgatom; |
| Lollimat csókolhatom. |
| Gyanúba vett levelem, |
| Ki sziszeg titkon velem. |
Lyányka, jer, jer mártsd rózsádat
Fonjad azt s melypántlikádat
| Kelyhem édes nedvibe, |
| Hajam barna fürtibe. |
Ingereld szám szomjuságát
Éltemnek fő boldogságát
| S ah éreztessed velem, |
| Hogy csak kebledben lelem. |
