Kazinczy Ferenc: AZ Ő KÉPE.
AZ Ő KÉPE.
Midőn az hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép, te tűnsz szemembe,
S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép, te tűnsz szemembe,
S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
Ez Ő! ez Ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegűlt hevembe.
így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogadván jobbomat.
A képnek hányom részegűlt hevembe.
így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogadván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor Vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, új meg új alkvások.
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, új meg új alkvások.
'S midőn ezt űzöm, mint egykor Vele
Kél a nap, s bélő a zsalunyiláson,
S sugárival körűle gloriát von.
Kél a nap, s bélő a zsalunyiláson,
S sugárival körűle gloriát von.
